Japán kjógen vígjáték eredeti japán jelmezekben, japán színpadi kellékekkel, a hagyományos japán színház mozgásstílusában, a 13. századi Ókura-iskola szöveghagyatéka alapján készült magyar műfordítás felhasználásával - magyar nyelven, speciálisan képzett magyar színészekkel. A népmesei gyökerű történet nagyon hasonlít a Naszreddin Hodzsa, Mátyás király és az okos lány, illetve más magyar népi történetek szójátékos, félreértéses dramaturgiájához.

        A templom öreg papja visszavonulását tervezi, a fiatal ám még tapasztalatlan paptanoncnak adja át a falusi hívők lelki gondozásának szent tudományát azzal, hogy a rászorulókon mindig segítsen. Az első látogató ernyőért kopogtat be hozzá. Az ifjú paptanonc oda is adja neki az öreg pap vadonatúj ernyőjét, de ezért a jótettért az öreg pap nagyon megdorgálja, és azt tanácsolja, hogy legközelebb mondja azt: "Nem adhatom oda, mert a múltkor olyan szél volt, hogy eltörte a bordáit, ezért felakasztottuk a gerendára."
A második látogató lovat kér kölcsön, mert a köszvény beleállt a lábába. A kispap megmagyarázza, hogy nem adhatja kölcsön, mert a szélben eltörtek a bordái és felakasztották a gerendára. A falusi ember hülyének nézi a kispapot és értetlenkedve elmegy. A tanonc dicsérő szavak helyett ismét dorgálást kap. Az öreg pap azt tanácsolja neki, hogy legközelebb ezt kell mondania: "Nem lehet, mert a múltkor, mikor a réten legelt, rájött a kangörcs, és úgy megütötte magát, hogy csak fekszik az istálló sarkában".
A harmadik látogató gazdagon terített ünnepi vacsorára hívja az öreg papot és a fiatal papsegédet. A tanonc örömmel elfogadja a meghívást a saját nevében, de az öreg papot sajnálkozva kimenti, hogy rájött a kangörcs és azóta az istállóban fekszik. A vendég nem érti a magyarázatot és csodálkozva távozik.
Az öreg pap ismét kegyetlenül összeszidja a kispapot a hülyeségéért, de a tanonc nem hagyja magát, és szemébe vágja az öregnek, hogy látta őt a templom sarkában egy fiatal cselédlánnyal "etyepetyélni". Az öreg tagadja, mondván, hogy csak a papi csuhája szétfeslett szélét varratta meg a menyecskével. De a fiatal pap látta azt is, hogy nagyon beleizzadtak a manőverbe. Az öreg dühösen kikergeti a templomból a tanoncot, aki nevetve menekül előle és azt kiabálja: "Végre megmondtam az igazat! Megmondtam neki a magamét!"